Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. —Zsid. 13:15
A dicséret egy lehetőség arra, hogy elidőzzünk benne, hálásak legyünk, és számba vegyük Isten jóságát az életünkben. A dicséret olyasvalami, amit folyamatosan tehetünk. Dicsérhetjük Őt hatalmas tetteiért, a csodákért, amelyeket teremtett, és még a kegyelem cselekedeteiért is, amelyeket még meg kell tennie az életünkben. Dicsérhetjük Őt a mindennapi gondviseléséért is.
A dicsőítés áldozata azt jelenti, hogy akkor is megtesszük, amikor nincs kedvünk hozzá. Hívőként a nehéz és a jó időkben egyaránt dicsérhetjük Istent jóságáért, irgalmáért, szeretetéért, kegyelméért, irgalmáért és hosszútűréséért. Miközben várjuk imáink beteljesedését, dönthetünk úgy, hogy folyamatosan elismerjük, megvalljuk és dicsőítjük az Ő nevét.
Nem a mi felelősségünk, hogy aggódjunk és bosszankodjunk, vagy megpróbáljuk Isten szerepét betölteni azzal, hogy a saját kezünkbe vesszük azokat a helyzeteket, amelyeket egyedül Rá kellene hagyni. A mi felelősségünk az, hogy gondjainkat egyszerűen az Úrra vessük (1Péter 5:7), bízva benne és dicsérve őt azért, amit tett, amit tesz, és amit hitünk szerint tenni fog.
Még azokon a napokon is, amikor nem könnyű – amikor nem feltétlenül látjuk, hogyan fog minden jól alakulni – felajánlhatjuk a dicséret áldozatát. Ez tetszik az Úrnak, és erősíti a hitünket, mivel bízunk Benne, függetlenül a körülöttünk lévő körülményektől.
Legyen szüntelenül dicsőítő áldozat a szánkban a kegyelem csodálatos tetteiért, amelyeket Isten értünk tett.
