Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek. —Préd. 7:8
Nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy hogyan kezdünk bele valamibe. Az eleje fontos, de fontos a közepe is, és fontos a vége is. Valójában az, hogy végigvigyünk valamit, sokkal fontosabb, mint az, hogy csak elkezdjük, különösen, ha Isten hívott el minket erre a feladatra.
Vannak, akik nagy hévvel elkezdenek valamit, de soha nem fejezik be. Mások lassan kezdik, de erősen fejezik be. Függetlenül attól, hogyan kezdjük el, Isten azt akarja, hogy hűségesek maradjunk az út minden lépésénél – a kezdetnél, a közepénél és a végénél. Isten azt szeretné, ha jól fejeznéd be.
Istennek mindannyiunk számára jó terve van. De ez egy lehetőség, nem pedig olyasmi, ami biztosan, pozitív módon megvalósul. Nem fog ugyanis pozitív módon megvalósulni, ha nem működünk együtt Istennel. Nekünk is szerepünk van abban, hogy a terv teljesüljön. Isten semmit sem fog tenni az életünkben a mi együttműködésünk nélkül.
Kihívlak téged, hogy életed minden egyes napján működj együtt Istennel, hogy kibontakoztasd a benned rejlő lehetőségeket, és lásd meg, ahogy az Ő terve megvalósul. Minden nap tanulhatsz valami újat. Minden nap növekedhetsz. Minden nap egy kicsit előrébb juthatsz… Így lesz a nagyszerű kezdetből egy még jobb befejezés.
Működj együtt Istennel, hogy adottságaidat, tehetségedet és képességeidet a lehető legteljesebb mértékben kibontakoztasd. Legyél minden, ami csak lehetsz Isten dicsőségére!
