„Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” —Zsolt 100:4
Az Efezus 4:29-ben Pál apostol arra figyelmeztet minket, hogy semmiféle piszkos beszéd ne jöjjön ki a szánkon. Korábban nem gondoltam, hogy ebbe a panaszkodás is beletartozik, de már megtanultam, hogy a morgolódás és a panaszkodás megmérgezi az életünket. Az egyszerű, hétköznapi panaszkodás is bűn. Komoly problémákat okozhat, és azok örömét is megrabolja, akik hallgatják. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy milyen gyorsan válunk türelmetlenné, vagy kezdünk el panaszkodni, amikor dugóba kerülünk, vagy amikor a bevásárlóközpontban sorban állunk a pénztárnál? Milyen gyorsan vesszük észre és mutatunk rá családtagjaink, barátaink hibáira? Vagy panaszkodunk-e a munkánk miatt ahelyett, hogy hálásak lennénk azért, hogy van? A legjobb ellenszere a panaszkodásnak a hálaadás. Az igazán hálás emberek nem panaszkodnak. Annyira el vanna foglalva a jó dolgokért való hálaadással, hogy nincs idejük észrevenni miért panaszkodhatnának.
A Biblia azt mondja, hogy menjetek be Isten udvarába hálaadással és dicsérettel. Neked is, nekem is fontos lenne célként kitűzni, hogy háláadó életet éljünk. Legyünk annyira pozitívak és annyira hálásak, amennyire csak lehet.
Próbálj esténként úgy lefeküdni, hogy elgondolkodsz mindazon, amiért hálás lehetsz. Reggelente pedig legyen ez az első dolgod. Köszönd meg Istennek a kicsi dolgokat, amik olyan természetesnek tűnnek: a parkoló helyet, azt, hogy időben felébredtél reggel, az ételt, a családodat… Ne ess kétségbe, ha hibázol, ne dobd be a törölközőt és ne add fel! Csak folytasd mindaddig, amíg sikerül új szokásokat kialakítanod és hálás hozzáállást mindenhez!
Légy nagyvonalú a hálaadással! Ez megédesíti az Úrral való kapcsolatodat.
Ima
Istenem, szeretnék hálás hozzáállással élni mostantól! Köszönöm, hogy szeretsz engem és megáldasz. Segíts, hogy meglássam a pozitív dolgokat az életben és hálát adjak ezekért.
