Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. —Róm. 12:14
Isten az Igében arra utasít minket, hogy bocsássunk meg másoknak, majd áldjuk meg őket. A Róma 12:14-ben az áldás szó azt jelenti, hogy “jót mondani róla”. Ez a kegyelem kiterjesztését jelenti olyan emberekre, akik nem feltétlenül érdemlik meg. Nekünk azonban imádkoznunk kell azért, hogy áldottak legyenek. Kérnünk kell Istent, hogy adjon nekik igazságot és kinyilatkoztatást arról, hogy változtatniuk kell a hozzáállásukon és a viselkedésükön, és segítsen nekik eljutni a bűnbánat helyére, hogy megszabadulhassanak a bűneiktől.
A bosszú azt mondja: “Te bántottál engem, ezért én is bántani foglak téged.” Az irgalom azt mondja: “Rosszul bántál velem, ezért megbocsátok neked, helyreállítalak, és úgy bánok veled, mintha soha nem bántottál volna.” Micsoda áldás, hogy képesek vagyunk irgalmat adni és kapni. Adj kegyelmet, és kegyelmet fogsz kapni.
Az irgalom Isten egyik tulajdonsága, amely abban mutatkozik meg, ahogyan az Ő népével bánik. Az irgalom akkor is közel jön hozzánk, amikor megérdemelnénk, hogy kitaszítsanak minket. Az irgalom jó hozzánk, amikor ítéletet érdemlünk. Az irgalom elfogad és megáld bennünket, amikor megérdemelnénk, hogy teljesen elutasítsanak bennünket. Az irgalom megérti gyengeségeinket, és nem ítélkezik felettünk.
Ha igazán értékeljük az Isten felénk irányuló irgalmát, akkor ugyanezzel az irgalommal leszünk mások felé is.
A megbocsátás ereje soha nem fog működni, ha azt mondjuk, hogy megbocsátunk, de aztán megfordulunk, és nyelvünkkel megátkozzuk az elkövetőt, vagy felemlegetjük a sértést másokkal.
