Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. —Máté 11:28
Ha nem vagyunk nyugalomban, igazából nem hiszünk, mert a hit gyümölcse a nyugalom.
Életem során sok évig vallottam, “Ó, én hiszek Istenben; Bízom az Úrban.” Ezek közül azonban egyiket sem tettem, hiszen az idő nagy részében szorongó, aggódó, ideges és feszült voltam. Ahogy részt vehetünk külső tevékenységekben, ugyanúgy vannak belső történéseink is. Isten azt akarja, hogy ne csak a testünkkel lépjünk be az Ő nyugalmába, azt akarja, hogy a lelkünkben is tegyük meg ezt. Számomra a nyugalom, felüdülés, megkönnyebbülés, felfrissülés, regenerálódás és az áldott lelki csendesség megtalálása azt jelenti, hogy felszabadulok a rossz mentális tevékenység alól. Azt jelenti, hogy nem kell szenvednem az agyalással, hogy mindig találjak valami választ arra, amire nem tudok. Nem kell aggódnom, ehelyett a csendes békesség és nyugalom helyén maradhatok az ima által. Ha valóban hiszünk Istenben, és bízunk az Úrban, bementünk az Ő nyugalmába. Imádkoztunk, rávetettük minden gondunkat, és most az Ő napi jelenlétének tökéletes békességében lakozunk.
Szólhatsz Isten igéjével szorongó elmédnek úgy, ahogy Jézus szólt a viharnak és azt mondta, “Hallgass el, némulj meg!”