Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére. —Apcsel. 3:1
Sokan éreznek egyfajta homályos bűntudatot az imaéletük miatt, mert másokhoz hasonlítják magukat. Isten egy kreatív Isten, és azt akarja, hogy minden egyes embernek saját személyiségének megfelelő imaélete legyen. Az imaéletednek nem kell olyannak lennie, mint a másoké.
Igen, vannak kipróbált ima alapelvek, amiket követhetsz. Ahogy az Apcsel 3:1-ben látjuk, az első tanítványok a nap bizonyos óráit szánták imára, és akkor egy kijelölt helyre mentek imádkozni. Ez jó az önfegyelem gyakorlására, de jó lenne, ha ez csak a kezdet lenne a tanulásban és nem a vég. Megfegyelmezhetjük magunkat azzal, hogy ima órarendet állítunk fel, ami egyénileg ránk van szabva, de azt is megtanulhatjuk, hogy szüntelen imádkozzunk. Ez azt jelenti, hogy mindig, mindenhol, mindenhogyan imádkozol. Szeretem azt mondani, “Imádkozd végig magad a napodon”. Legyen az ima olyan, mint a levegővétel, olyasmi, amit könnyedén és erőfeszítés nélkül végzel.
Soha nem kell “várnunk” az imával. Valahányszor látsz egy szükséget, vagy úgy gondolod, neked van segítségre szükséged, imádkozz rögtön! Imádkozásnál Istenhez beszélsz, és miután Ő mindenütt ott van, állandóan beszélhetünk Vele.
Isten azt akarja, hogy az ima rendszeres, napi része legyen az életünknek.