Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! 1 Krón.16:8
A fiunk egyszer egy olyan csapattal vett részt egy segélyakcióban, amely minden hétvégén meglátogatja a hajléktalanokat. Miután segített ebben a szolgálatban, felhívott engem, és azt mondta: “Ha még egyszer panaszkodom, kérlek, üss meg, hogy ilyen ostoba vagyok!”. Megdöbbent azokon a dolgokon, amik miatt a múltban panaszkodott, miután összehasonlítva látta, hogyan élnek egyes emberek.
Gondoljatok bele! Akinek nincs hol laknia, az örülne, ha lenne egy háza, amit kitakaríthatna, miközben mi panaszkodunk a sajátunk takarítása miatt. Ők örülnének, ha lenne egy autójuk, amit vezethetnének, míg mi panaszkodunk, hogy milyen öreg a miénk. Könnyű szem elől téveszteni, hogy milyen áldottak vagyunk, de dolgoznunk kell azon, hogy ez mindig a gondolkodásunk előterében maradjon. Légy hálás az áldásaidért!
Döntsd el, hogy mindig áldod Istent, függetlenül attól, hogy mi történik, ahogy Dávid is tette: “Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám” (Zsolt. 34:2).
Hálaadó ima
Hálás vagyok, Atyám, az áldásaidért az életemben. Kérlek, bocsáss meg nekem azért, amikor a múltban természetesnek vettem jóságodat. Ma úgy döntök, hogy hálás szívvel fogadok minden áldást, bármilyen kicsinek is tűnik az.