„És a Krisztus békessége (lelki harmóniája) uralkodjék a szívetekben (folyamatosan ez legyen a döntőbíró)” (Kol.3,15.)
Asaját életemben is a békességet keresem. Ha vásárolok, nem veszek meg olyasmit, ami felöl nincs békességem. Ha belebonyolódok egy beszélgetésbe, és elveszítem a békémet, csendben maradok. Mikor döntenem kell, megnézem a lehetőségeket, és megkeresem, miben érzem a békességet. Mikor próbálom megkülönböztetni Isten hangját más hangoktól, melyek el akarják vonni a figyelmemet, akkor arra figyelek, hogy melyik hang vagy üzenet hozza el Isten békességét a szívembe.
Megtanultam, hogy a békesség megtartása fontos ahhoz, hogy megtartsuk az erőt az életünkben. Mikor nincs békességünk, akkor
nagyon is hajlamosak vagyunk komolyat hibázni. Olyan messzire megyek, hogy azt mondom, soha nem kellene békesség nélkül cselekednünk. Mondhatjuk, hogy a békesség a „belső megerősítése” annak, hogy Isten szerint döntöttünk.
Isten békesség által vezet minket. A mai igevers azt mondja, hogy a békesség olyan, mint egy döntőbíró, ami eldönti, mi az, ami „biztonságos” vagy mi az, ami „nem”. Ha nincs békesség, akkor az egy nagy „nem”! Hagyjuk, hogy az elménkben és lelkünkben lévő belső
harmónia irányítson, és folyamatosan ez legyen a döntőbíró a szívünkben, mindazokban a kérdésekben, melyek felmerülnek az elménkben és a döntésekben, amiket életünk során meg kell hoznunk.
Meg kell tanulnunk engedelmeskedni saját belső iránytűnknek, és álljunk ellen azoknak a dolgoknak, melyek lelkiismeretünk szerint
kellemetlenek. Isten békességet ad, vagy elveszi azt, így tudatja a lelkiismeretünkkel, helyes úton járunk-e.
Isten szava ma hozzád: Legyen ma a békesség a döntőbírád. Tudd, hogy a döntésed „igen”, mikor békességed van, és „nem”, mikor nincs.