Ti azonban már nem a régi természet irányítása alatt éltek, hanem a Szent Szellem uralma alatt. De csak akkor, ha valóban bennetek él Isten Szelleme, mert ha nem, akkor nem is tartoztok Krisztushoz. (Róm. 8,9)
rra kaptunk elhívást, hogy szellemben járjunk, vagy ahogy a mai igevers mondja, a “szent szellem uralma alatt” éljünk. Ki- indulási pontnak jó, ha eldöntjük, így fogunk tenni, de Isten igéje és a tapasztalat alapján mondhatom, döntésnél többre van itt szükség; kell hozzá, hogy a szent szellem mélyrehatóan munkálkodjon az életünkben. Ő “megoperál” minket Isten igéjével, ami szétválasztja a lelket és a szellemet (lásd. Zsid. 4,12). A körülményeinket is hasz- nálja, hogy eddzen minket, mindenkor szilárdak legyünk, és szere- tetben járjunk. Azok a dolgok, melyekre el vagyunk hívva, nem
adatnak csak úgy nekünk – kell, hogy dolgozzanak bennünk.
Ahogy a kovász vagy az élesztő dolgozik a tésztában – úgy kell Krisztusnak is dolgoznia az életünkben.
A Filippi 2,12-ben, Pál apostol arra tanít minket, hogy félelemmel és reszketéssel “munkáljuk” üdvösségünket. ez azt jelenti, hogy együtt kell működnünk a szent szellemmel, ahogy elkezdi bennünk a keresztrefeszítés munkáját, avagy “meghaljunk önmagunknak”. Pál azt mondta “naponként a halállal nézünk szembe” (1 Korintus 15,31). Más szavakkal, arról beszélt, hogy állandóan annak van ki- téve, hogy “halálba adja a testet”. nem testi halálról beszélt, hanem saját akaratának és elképzeléseinek haláláról.
Ha igazán a szellem életét akarjuk élni, nekünk is halálba kell ad- nunk az akaratunkat, elképzeléseinket, és Isten akaratát kell válasz- tanunk. számíthatunk Isten vezetésére, és azt akarjuk, hogy Ő is számíthasson a mi engedelmességünkre.
Isten szava ma hozzád: Ha meghalsz magadnak, képes leszel élettel szolgálni mások felé.