„És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a vétkeiteket.” —Mk 11:25
Amikor valaki megbánt minket, gyakran úgy reagálunk, mintha elraboltak volna tőlünk valamit. Úgy érezzük, tartoznak nekünk, Isten mégis azt kéri, engedjük el.
Ha visszautasítjuk a megbocsátást, mi alapján remélhetjük, hogy megkapjuk, amire szükségünk van? Ahhoz, hogy megkapjuk, amit Isten ígért nekünk, engedelmeskednünk kell, bármilyen nehéz. Meg kell bocsátanunk.
A legnagyobb csapda, amit Sátán felállított a megbocsátás területén, hogy azt gondoljuk, hogyha az érzéseink nem változnak, akkor nem is bocsátottunk meg igazán. Amikor eldöntöd, hogy megbocsátasz valakinek, ne engedd, hogy az ördög meggyőzzön arról, hogy nem is bocsátottál meg igazán, mert még mindig ugyanúgy érzel.
Igenis lehetséges, hogy meghozod a helyes döntést, és megbocsátasz, de mégse érzel semmi különbséget. Itt lép be a hit. Tedd meg a te részed – aztán várj Istenre. Ő is meg foga tenni a saját részét, és meggyógyítja az érzelmeidet, felépít téged, és megváltoztatja az érzéseidet afelé, aki megbántott.
Ima
Uram, úgy döntök, hogy megbocsátok azoknak, akik megbántottak. Elengedem a tartozásukat Jézus nevében. Gyógyítsd be a szívemet, és tedd teljessé!