Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (Máté 12,34)
Amai igevers eszembe juttat egy nőt, aki egyik konferenciám után jött oda hozzám, és elmondta, hogy folyamatosan csak a problémáira tud gondolni, és csak azokról beszél, hiába tanították neki, hogy ne azokra fókuszáljon. tudta, hogy nem kellene negatívan gondolkodnia, de úgy tűnt, nincs hatalma efölött.
ezt a hölgyet bántalmazták, és találkozott több sorstársával, akik osztoztak a fájdalmában. Ahogy beszélgettek, rájött, hogy Isten neki is mindent elmondott, amit nekik, csak ezek a nők engedelmeskedtek, ő pedig nem. Ők megújították az elméjüket Isten igéjével, míg ő folyamatosan a problémáin pörgött, egyre mélyebbre dolgozva azokat a lelkében, mivel nem zárta le előttük az elméjét.
Bármivel is töltjük meg az elménket, az végül ki fog jönni a szánkon. Mivel ez a hölgy visszautasította, hogy engedelmeskedjen Istennek, és nem állt le a negatív gondolkodással és beszéddel, olyan
börtönbe került, melyből nem tudott megszökni. Úgy keressük a dolgokat, hogy gondolkodunk és beszélünk róluk. ez a testvérnő használhatta volna a gondolatait és szavait arra, hogy Istent keresse,
ehelyett pont azoknak a dolgoknak adott erőt velük, melyeken próbált felülkerekedni.
Bátorítalak, hogy keresd Istent azzal, hogy az Ő dolgairól gondolkodsz és beszélsz, kérd a szent szellemet, hogy töltse meg az elmédet és szádat azokkal a dolgokkal, melyekre szerinte koncentrálnod kell.
Isten szava ma hozzád: Gondolkodj ma olyan dolgokon, melyek boldoggá tesznek, ne azokon, melyek szomorúságot okoznak!