„Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadításáért.” Zsolt 42:6.
A tragédiát átélő emberek gyakran érzelmileg instabillá válnak, és bánatukat kifejezésre kell juttatni valahogy. Lehet, hogy csak sírnak kontrolálatlanul; a könnyek és a fájdalom egyéb megnyilvánulásai előtörnek a legváratlanabb pillanatokban. A zavarodottság, harag, félelem, depresszió és túláradó érzések hullámai nagyon általánosak. Ezekben az időkben szerintem bölcs dolog Dávid királyra tekinteni.
A Zsoltárok 42:6-ban láthatjuk, hogy amikor Dávid depressziós érzésekkel küzdött, ellenállt ezeknek. Nem merült el, és nem esett a reménytelenség gödrébe. Leírta hogyan érzett, de úgy döntött, nem él az érzései alapján, hanem Istent dicsérte, és Benne bízott.
Amikor egy tragikus veszteség történik, a legtöbben érzelmileg nehéz időszakon megyünk át, és hagynunk kell magunknak időt a gyászra. Ahogy haladunk előre a folyamatban, Isten meg akar minket vigasztalni, és kegyelmet ad, hogy átjussunk rajta. Akik hitben járnak, jobban fognak kijönni belőle, mint ahogy belekerültek.
Ha jelenleg épp fájdalmat hordozol egy veszteség miatt, szeretnélek bíztatni, hogy egy új kezdet van előtted! Bízz Istenben, és dicsérd őt, ahogy Dávid tette. Amit Sátán a romlásodra tervezett, Isten a javadra fordítja.
Ima:
Uram, még akkor is, ha bánatos és depressziós lennék, azt választom, hogy Téged dicsérlek, és Benned bízok. Ahogy a Róm 8:28 mondja, hiszem, hogy minden a javamat munkálja.