Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és imádták az Urat. —2 Krón. 20:18
A 2 Krónikák 20:18-ban, Júda királya és népe arccal a földre borultak és dicsőítettek, mikor meghallották az Úr utasítását. Az, hogy Isten dicsőítésébe helyezkedtek, segített nekik felkészülni a harcra. Ha te is harcolsz most valamivel, erősen javaslom neked, hogy minden aggodalmadat váltsd át dicsőítésre. Áhítattal térdelj le Isten előtt, vagy más formában dicsőíts, ez egy harci pozíció, és kulcs a szellemi erőhöz.
Isten “dicsérete” azt jelenti, hogy Neki tulajdonítani a nevéhez méltó dicsőséget. Isten jóságáról, kegyelméről és nagyságáról beszélni és énekelni. “Dicsőíteni” annyit tesz, mint nagyra becsülni és szolgálni. Általánosságban úgy tekinthetjük, mint Isten természetének, tulajdonságainak, útjainak és jogainak közvetlen elismerését, akár úgy, hogy dicséretben és hálaadásban fejezzük ki szívünket, vagy ugyanezzel az elismeréssel cselekszünk valamit. Isten segítségével megtanulhatunk az Ő módján harcolni, nem úgy, ahogy a világ. Az egyik harci pozíciónk a dicsőítés, és ez közelebb visz minket istenhez. Minden csatát imádó és dicsőítő szívvel harcolunk meg, azzal a hittel, hogy Isten fog munkálkodni az életünkben és körülményeinken.
Ahogy dicsőítjük az Urat, felszabadulunk mentális illetve érzelmi kötelékünkből, mely teherként ránk nehezedik. Isten nagyszerűségében mindez eltűnik.