Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2 Tim. 1,7)
szellemi dolgok esetében, vagy előre megyünk, vagy elkezdünk visszafelé csúszni. Vagy növekszünk vagy meghalunk. nincs olyan, hogy alvó vagy semleges kereszténység. nem fagyaszthatjuk be ke- resztény életünket, vagy dobhatjuk a sutba egy időre. Életbevágó, hogy kitartsunk. ezért mondta Pál timóteusnak, hogy gerjessze fel magában Isten ajándékát és az Isten iránti tüzet a szívében (lásd. 2 tim. 1,6).
egyértelmű, hogy timóteusnak szüksége volt erre a bátorításra. A mai igeversből ítélve biztos, hogy küzdött a félelemmel. Vala- hányszor megengedjük, hogy megragadjon a félelem, megderme- dünk, ahelyett, hogy cselekednénk. A félelem megfagyaszt; nem tudunk fejlődni.
talán azért félt timóteus, mert akkoriban a keresztényeket ke- ményen üldözték. Végülis mentorát, Pált is börtönbe vetették, és arra gondolt, ez vele is megtörténhet.
Mégis, Pál figyelmeztette, hogy gerjessze fel az ajándékait, térjen vissza az útra, legyen hűséges elhívásához, és emlékezzen rá, Isten nem a “félelemnek lelkét adta, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét,”.
Pontosan ezt kapjuk mi is a szent szellem teljességével – erőt, sze- retetet és józanságot. Mikor megkísért a félelem, emlékezz erre az igazságra! Vonulj el Istennel, és hagyd, hogy a szent szellem betölt- sön bátorsággal és magabiztosággal, hogy előremehess.
Isten szava ma hozzád: Légy ma Jézussal közösségben és ne a problémáiddal; gondolj Jézusra és ne a gondja- idra!