Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek. (Róm. 4,20)
Az 1 Mózes 17:16-ban Isten örököst ígért Ábrahámnak. A probléma azonban ott volt, hogy Ábrahám és a felesége is mindketten öregek voltak már – igazán öregek. Ábrahám százéves volt, felesége kilencven, szóval messze maguk mögött hagyták már termékeny éveiket! Ábrahám azonban tudta, hogy Isten szólt, és eltökélte, hogy nem fog annak a lehetetlenségére fókuszálni, hogy sárával gyermekük legyen. Inkább Isten ígéretébe vetette hitét, és ragaszkodott ehhez az ígérethez, dicsőséget adva Istennek, ahogy a mai igeversben olvassuk. Hadd mondjam el újra, természetes szinten Ábrahámnak abszolút nem volt oka reménykedni. Messze reménytelen a helyzete két, kilencven évét betöltött embernek, hogy biológiailag gyermekük lehessen. ennek ellenére Ábrahám reménykedett, hit Isten ígéretében. látta a körülményeit, és tisztában volt esélytelenségével, de akkor sem adta fel, pedig még a Biblia is azt mondja, hogy a teste már “elhalt”, és sára méhe is terméketlen és “elhalt” volt. Bár testileg valóban lehetetlen helyzettel nézett szembe, Ábrahám nem adta át magát a hitetlenségnek, nem rendült meg hitében, nem kérdőjelezte meg Isten ígéretét. Inkább “megerősödött hitben dicsőséget adva Istennek”.
Ha Isten ígéreteket mondott neked, és még várod, hogy ezek beteljesüljenek, légy olyan, mint Ábrahám: emlékezz rá, mit mondott Isten, és adj dicsőséget neki.
ISTEN SZAVA MA HOZZÁD:
Dícsérd Istent, míg várod, hogy ígéretei beteljesedjenek!