Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért. —1 Tim. 2:1
A 2 Mózes 32-ben Mózes közbenjárt Izrael gyermekeiért, hogy Isten haragja ne semmisítse meg őket. Ez egy izgalmas példa arra, hogyan tud az őszinte ima helyzeteket megváltoztatni.
Van, amikor azt a vezetést érzem, hogy imádkozzam valakiért, hogy Isten legyen irgalmas hozzá, vagy munkálkodjon tovább benne, és változtassa meg, amit szükséges.
Ahogy Jézus mondta a tanítványoknak a Gecsemáné kertben, mi is tudunk “virrasztani és imádkozni” (Máté 26:41). Megvan az a lehetőségünk, hogy imádkozzunk egymásért, kritika és ítélkezés helyett. Isten megengedi nekünk, hogy érzékeljük az emberek szükségeit azért, hogy mi is a megoldás részei legyünk, ne pedig a probléma részei. Tartsuk észben, hogy nem mi vagyunk a fazekasok. Isten az, és mi biztosan nem tudjuk, hogyan kell “megjavítani” embereket. Mi nem tudjuk őket megváltoztatni, de imádkozhatunk, és figyelhetjük, ahogy az Úr dolgozik.
Mikor az emberek sérülnek, még ha a saját rossz döntéseik miatt is történik ez, gyakran vakok lesznek az igazságra. Imádkozhatunk, hogy a szemeik nyíljanak meg, és valóban meglássák az igazságot, és tegye szabaddá őket. A sebzett embereknek szüksége van rá, hogy Isten beavatkozzon az életükbe, de ha nem tudják, hogyan hívják Őt, közbenjárókként odaállhatunk a résre, ami közöttük és Isten között van, és megláthatjuk az áttörést, ahogy imádkozunk.
Mi megtehetjük, hogy imádkozunk, és hagyjuk, hogy Isten végezze el a munkát.