Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. —2 Kor. 3:18
Isten dicsőségről dicsőségre változtat bennünket, azonban ne felejtsd el élvezni azt a dicsőséget, amelyben éppen vagy, miközben a következő felé tartasz. Ne hasonlítsd össze magad más emberekkel, és ne vizsgálgasd, hogy Isten mit tesz veled ahhoz képest, amit velük tesz! Mindannyian egyéniségek vagyunk, és Isten másképp bánik velünk, aszerint, hogy mire van szükségünk.
Lehet, hogy napi szinten nem veszed észre a változásokat, de szeretném felrázni a hitedet, hogy elhidd: Isten munkálkodik, ahogyan azt megmondta. Ne feledjétek, hogy azután látunk, miután hiszünk, nem azelőtt. Küzdünk azzal, amik nem vagyunk, holott dicsérhetnénk és imádhatnánk Istent mindazért, amik vagyunk. Miközben imádjuk Őt azért, aki Ő, olyan dolgokat látunk az életünkben felszabadulni, melyeket mi magunk soha nem tudtunk volna megtenni.
Ahogy Istent imádjuk, megszabadulunk a frusztrációtól. Belépünk Isten nyugalmába, és elkezdjük jobban élvezni az életet, mint valaha. A hibáink kezdenek eltűnni, és Isten jelleme felszabadul az életünkben.
Felszabadítjuk Istent, hogy munkálkodjon az életünkben, ahogy felszabadítjuk a Belé vetett hitünket.