„Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.” (Ézs.40,11.)
Mikor isten szól hozzánk, és vezet minket, nem ordít ránk, és nem taszigál abba az irányba, ahová vezetni akar. nem, hanem úgy vezet minket, mint egy szelíd pásztor, hívogat minket, hogy kövessük Őt a zöldebb legelőkre. Azt akarja, hogy eljussunk oda, ahol annyira érzékenyek leszünk a hangjára, hogy már egy kis suttogó figyelmeztetésre is megkérdezzük, „Mit mondasz itt Uram?” Abban a percben, amint megérezzük, hogy mást szeretne tőlünk, mint amit éppen csinálunk, azonnal engedelmeskednünk kellene. Ha azt érezzük egy tevékenység közben, hogy nincs békességünk, hagyjuk abba, és kérjük Isten iránymutatását.
A Példabeszédek 3:6 azt mondja, hogy ha minden utunkban elismerjük Istent, Ő igazgatja a mi ösvényeinket. Elismerni Istent egyszerűen azt jelenti, hogy elég tisztelet, istenfélelem és csodálat van bennünk Iránta ahhoz, hogy érdekeljen, mit gondol a tetteinkről.
Jó dolog ezzel az imával indítani a napot:
„Uram, érdekel, mit gondolsz, és nem akarok olyan dolgokat csinálni, amiket te nem akarsz. Ha elkezdek ilyesmit, kérlek, mutasd meg nekem azt, hogy abbahagyhassam, elfordulhassak tőle, és inkább a te akaratod teljesítsem. Ámen.”
Isten szava ma hozzád:
Mindennél jobban érdekeljen, mit gondol Isten!