„Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.” (Zsolt.30,12.)
1976 februárja volt, egy pénteki reggel, frusztrált és elkeseredett voltam. Próbáltam mindent megtenni, amit a gyülekezetben mondtak, és minden olyan dolgot is, amiről azt gondoltam, Isten el- várja tőlem, de úgy tűnt, semmi sem működik, és eléggé elcsüggedtem. tudtam, hogy az életemnek változásra van szüksége, de nem tudtam, mit keresek.
Azon a reggelen kiáltottam Istenhez, és elmondtam neki, hogy nem bírom tovább. emlékszem, azt mondtam, „Istenem, valami hiányzik. nem tudom, mi, de valami hiányzik.”
Meglepetésemre, hallható hangon válaszolt nekem, nevemen szólított és a türelemről beszélt. Attól a pillanattól fogva tudtam, hogy tenni fog valamit a helyzetemmel kapcsolatban. Azon a napon, később az autómban Jézus olyan módon töltött be a szent szellem jelenlétével, amit még soha nem tapasztaltam. Úgy tudnám legjobban leírni az érzést, hogy mintha valaki nyakon öntött volna folyékony szeretettel. Azonnal észrevettem, hogy az újonnan felfedezett békesség, öröm és szeretet, ami eddig bennem rejtőzött, most elkezdett kiáradni belőlem, körülöttem mindenki észrevette a pozitív változásokat a viselkedésemben, amint úgy kezdtem el szeretni másokat, mint soha azelőtt.
Reggel még azzal az érzéssel keltem, hogy minden egy elkeserítő végkifejlet felé tart. Aznap este viszont már tudtam, hogy új kezdet jött el számomra. Isten gyakran így dolgozik; váratlanul szól és cselekszik az életünkben. ne fáradj bele a várakozásba, mert talán a mai nap lesz számodra ez a „váratlan” nap.
Isten nagy dolgokat akar tenni az életedben. nyisd meg a szíved Felé jobban, mint eddig bármikor. Kérd Őt, hogy változtasson meg, és változtassa meg az életedet, ahogy szerinte a legjobb.
Isten szava ma hozzád: A mai nap megtörténhet veled a „váratlan”.