Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. (Zsolt.91,15.)
Történt, hogy egy távolabbi családtagom olyasmit tett, amivel igazán megbántott, és ezért elutasítva éreztem magam. Az eset után ültem a kocsiban, rengeteg érzelmi fájdalommal és azt mondtam, “Istenem, szükségem van rá, hogy megvígasztalj. nem akarom ezt érezni, nem akarok megkeseredni, vagy neheztelni. Már megtapasztaltam ezt az érzést ezzel az emberrel kapcsolatban és nem akarom, hogy tönkretegye a napomat. De nem tudom ezt kezelni és szükségem van a segítségedre.”
Tudod, mi történt? Isten elvette a fájdalmam, és minden rossz érzésem eltűnt! Hányszor megtörténik azonban, hogy ahelyett, hogy Istenhez fordulnánk imában, emberekhez megyünk, tévesen azt gondolva, hogyha elmondjuk nekik mi történt, az majd megvígasztal minket, de ez nem így van. Igazság szerint, ha arról beszélünk, ami fáj, az csak felgerjeszti az érzelmi fájdalmunkat és nehezebb lesz kijönnünk belőle. Hajlamosak vagyunk rá, hogy mindent megtegyünk, ami csak eszünkbe jut, mielőtt Istenhez fordulnánk, és semmi nem változtatja meg a helyzetet. sokkal jobban járnánk, hogyha az első reakciónk az imádkozás lenne minden vészhelyzetre és érzelmi sérülésre. Ha teljesen IstentőI függünk, és tudatjuk Vele, hogy mindennél és mindenkinél nagyobb szükségünk van Rá, akkor nagy áttöréseket fogunk megtapasztalni az életünkben.
Isten szava ma hozzád: Az első utad Istenhez vigyen!