„Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.” (2Sám.22,4.)
Egy ijesztő csata kapujában, Jósafát úgy közelített Istenhez, hogy először dicsőítette Őt, elmondta, milyen nagyszerű, fantasztikus, erőteljes és csodálatos is Ő. Aztán számba vette az Úr hatalmas tetteit a múltban; hogy megvédte a népét és megtartotta az ígéreteit. Mindezek után mondta el a kéréseit Istennek. elkezdte kifejezni, hogy teljesen biztos abban, hogy Isten kezelni tudja a problémát. Aztán egyszerűen ennyit mondott, „Ó, amúgy Istenem, az ellenségeink ellenünk jönnek, hogy megpróbálják elvenni azt az örökséget, amit tőled kaptunk. Gondoltam csak megemlítem neked ezt a kis problémát. De te olyan nagy vagy, tudom, hogy már irányításod alatt tartod ezt a helyzetet.”
Mikor Isten segítségét kérjük, rá kell jönnünk, hogy Ő már első alkalommal is meghallgat minket. Nem kell azzal töltenünk az imaidőnket, hogy újra és újra ugyanazt kérjük tőle. Szerintem az a legjobb, hogy kérjük Istentől, amit akarunk, vagy amire szükségünk van, és aztán, mikor eszünkbe jut, hálát adunk neki azért, hogy munkálkodik. El kell mondanunk neki, hogy bízunk Benne, és tudjuk, hogy az Ő időzítése tökéletes.
Istennek már akkor megvan a terve a szabadításra, még mielőtt a problémáid egyáltalán felbukkannának. Ő soha nincs meglepve! Továbbra is fókuszálj Rá, dicsőítsd, imádd, és adj hálát neki, hogy már úton van a segítség, és figyelj a Hangjára, ahogy győzelemre vezeti a csatáidat.
Isten szava ma hozzád: Istennek nincs szüksége emlékeztetőkre, annál inkább a dicsőítésünkre.