Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért. —1 Tim. 2:1
A szeretet és az elfogadás az emberek egyetemes szükséglete. Ez vonatkozik az életünkben lévő emberekre is. Ha azt követeljük tőlük, változzanak meg, hogy jobban hasonlítsanak ránk, vagy hogy megfeleljenek a mi ízlésünknek, akkor óriási terhet rakunk ezekre a kapcsolatokra.
Emlékszem azokra az évekre, amikor dühödten, különböző módokon próbáltam megváltoztatni a férjemet, Dave-et és gyermekeinket. Frusztráló évek voltak, mert bármit is próbáltam, nem működött. Az erőfeszítéseim, hogy megváltoztassam a szeretteimet, nem segítettek a helyzeten. Sőt, gyakran csak rontottak.
Emberként mindannyiunknak szüksége van térre, vagyis szabadságra, hogy azok lehessünk, akik teremtésünknél fogva vagyunk. Azt akarjuk, hogy elfogadjanak minket olyannak, amilyenek vagyunk. Nem akarjuk, hogy az emberek azt üzenjék nekünk, még ha finoman is, hogy meg kell változnunk ahhoz, hogy elfogadjanak vagy szeressenek.
Ez nem azt jelenti, hogy elfogadjuk a bűnt más emberekben, és egyszerűen eltűrjük azt. Arról van szó, hogy a változáshoz vezető út az ima, nem pedig a nyomásgyakorlás. Ha szeretjük az embereket és imádkozunk értük, Isten munkálkodni fog. Ahhoz, hogy a változás tartós legyen, belülről kell jönnie. Csak Isten képes ilyen típusú szívbeli változást előidézni.
A nyaggatás nem hatékony eszköz a változáshoz. Csak az ima és Isten szeretete hatásos.
