„Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” 1Kor 15:31
Az önzés nem tanult viselkedés – ezzel születünk. Amikor azonban elfogadjuk Jézust, mint Megváltónkat, Ő a szellemünkbe költözik. Ha megtanulunk meghalni önmagunknak, és a Szent Szellem vezetését követjük, akkor legyőzhetjük az önzést. Lehet, hogy nem tűnik el teljesen, de nagyobb az, aki bennünk van, és megsegít, hogy naponta le tudjuk győzni. (Lásd Gal 5:16)
Én sem győztem le még teljesen az önzést, és kétlem, hogy valakinek ez már sikerült. Még Pál apostol is, aki az egyik legnagyszerűbb keresztény, aki valaha élt, küzdött az önzéssel. Megtanulni önzetlenül élni, számára is egy folyamat volt, akárcsak nekünk. Azt mondta minden nap meg kell halnunk önmagunknak.
Mi is ilyen életre vagyunk elhívva. Nem élhetünk önző módon, azt remélve közben, hogy hatással leszünk a világra. Minden nap meg kell halnunk önmagunknak. Ez nem könnyű dolog, de Isten mindig kegyelmet biztosít számunkra, hogy azt tegyük, ami helyes, és rá támaszkodjunk. Az önzetlen élet pedig a legjobb módja, hogy naponta egyre több igazságot, békességet és örömöt tapasztaljunk meg.
Ima:
Uram, nem vagyok tökéletes, de tudom, hogy Te megadod az erőt, hogy naponta meghaljak önmagamnak. Mutasd meg, hogyan győzhetem le az önzést, és hogyan élhetek Általad.