„Ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.” Ézs 58:10
Isten szenvedélyesen segíteni akar azoknak, akik fájdalmat hordoznak vagy szükségben vannak. Az évek során, ahogy egyre közelebb kerültem Istenhez, és egyre jobban szerettem Őt, egyre elkötelezettebbé váltam, hogy új éljek, hogy mások életét jobbá tegyem. Isten szenvedélye az én szenvedélyemmé vált.
Nemcsak beszélnünk kéne arról, hogy tegyünk másokért, hanem a keresztény életünk gyakorlatában is elsőbbséget kéne élveznie az aktív cselekedeteknek.
Az hogy másoknak segítsünk, határozottságot, elköteleződést és rugalmasságot igényel, de Isten azt szeretné, hogy így éljünk. Azt mondja, hogy amikor valóban odaadod magad, és másokkal törődsz, akkor használni fog téged. Fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. (Ézs 58:10)
Ha túllépsz a saját helyzeteden és Krisztus szeretetét viszed másokhoz, a békességed és örömöd növekedni fog, és a küzdelmeid elhalványulnak. Csodálatos megelégedést tapasztalsz, mert változást generálsz ott, ahol nagy a szükség.
Ezért gondold át: Nem kéne átrendezni a prioritásaidat az alapján, hogy Isten szenvedélye a te szenvedélyed legyen? Kérd, hogy mutassa meg hogyan érheted el Isten világosságával és szeretetével azokat, akiknek erre van szükségük.
Ima:
Uram, szeretném, ha a szenvedélyed az én szenvedélyemmé válna. Mutasd meg, hogyan rendezzem át a prioritásaimat, és hogyan érjek el másokat.