Kinek mondjam el, kit hívjak tanúnak, hogy hallják? Körülmetéletlen a fülük, nem tudnak figyelni. Gyalázzák az Úr igéjét, nem lelik kedvüket benne. (Jer. 6,10)
Valahányszor Isten szól hozzánk, és úgy teszünk, mintha nem hallanánk, a szívünk egyre kérgesebb lesz addig a pontig, ahol már egészen nehéz meghallanunk Őt. Végül makacsságunk teljesen eltompítja hallásunkat. Valahányszor hátat fordítunk annak, amiről tudjuk, hogy az lenne a helyes, egyre csökönyösebbek leszünk, míg teljesen süket fülekre talál nálunk Isten vezetése.
A mai igeversben, látjuk, hogy Isten azt akarta, Jeremiás figyelmeztesse népét a közelgő veszedelemre, ők azonban nem voltak képesek meghallani a hangját, mert körülmetéletlen volt a fülük (nem volt szövetségben Istennel). Milyen tragikus!
ezzel ellentétben, a János 5:30-ban látjuk, hogy Jézusnak megszentelt (elválasztott), körülmetélt füle volt. Hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb ige a Bibliában Isten hangjának meghallásával kapcsolatban: “Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.”
Jézus semmit sem tett, míg meg nem hallotta az Atya hangját és mondanivalóját. Képzeld csak el, mennyire más lenne az életünk, ha Isten tanácsát kérnénk, még azelőtt, hogy belépnénk a magunk kreálta káoszba, ahonnan csak Isten menthet ki minket, mert nem kértük ki a véleményét.
Isten szava ma hozzád: Hallgass a szívedre, mielőtt döntéseket hozol!