„Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak a meúniak egy részével együtt.’ (2Krón.20,1.)
Amai igeversben a moábiak, ammóniak és menúiak megtámadták Jósafát királyt és Júda népét. Az Ószövetség más helyein a jebuziták, hettiták és a kánaániak háborgatták Isten népét.
Minket a „félelem-iták”, „betegség-iták”, „stressz-iták”, „anyagi gond-iták”, „bizonytalanság-iták”, „goromba szomszéd-iták” támadnak, és még sorolhatnám.
Vajon téged most milyen „iták” üldöznek? Bármilyenek is, tanulhatsz Jósafát király reakciójából. Először ő is félelmet érzett, de utána gyorsan valami mást tett: kereste az Urat. Eltökélte, hogy meghallja a Hangját, ezért böjtöt hirdetett az egész királyságban. Tudta, hogy muszáj kijelentést kapnia Istentől. Szüksége volt egy haditervre, és csak Isten adhatott neki olyat, amivel győzhetett.
Jósafáthoz hasonlóan nekünk is ki kell alakítanunk azt a szokást, hogy baj esetén Istenhez futunk és nem emberekhez. Őt kell keresnünk ahelyett, hogy saját bölcsességünkkel konzultálunk, vagy megkérdezzük emberek véleményét. Ha beüt a baj, fel kell tennünk magunknak a kérdést: „a telefonhoz futunk, vagy a trónhoz?” Isten használhat egy embert, hogy kijelentést adjon, de mindig először Őt kell keresnünk.
Ha hallgatunk Istenre, az nagyszerű módja a félelem legyőzésének. Mikor kijelentést kapunk tőle, hit tölti meg a szívünket és kiűzi a félelmet. Jósafát ezt már évszázadokkal ezelőtt tudta, és nekünk is erre van szükségünk. Keresd ma Istent és figyelj a Hangjára!
Isten szava ma hozzád: Kérd meg Istent, hogy védjen meg életed „itáitól”!