„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt.139,23-24.)
Gyakran megesik, hogy mikor Isten meggyőz minket egy bűnről, nyűgösek leszünk, mert Isten így bánik velünk. Míg be nem ismerjük a bűnünket, és nem vagyunk kész elfordulni tőle, mindaddig míg nem kérünk megbocsátást, addig érezzük ezt a kényelmetlen nyomást. Amint kiegyezünk Istennel, a békénk visszatér, és a viselkedésünk fejlődik.
A gonosz kárhoztatással és szégyennel támad, hogy távol tartson minket attól, hogy Istenhez forduljunk imában, bizalommal telve, hogy Ő a szükségeinket be tudja tölteni; és újra közösségben lehessünk Vele. Ha rossznak érezzük magunkat, vagy azt gondoljuk, hogy Isten dühös ránk, az elválaszt minket a jelenlététől. Ő soha nem hagy el minket, de a félelmeink miatt kételkedhetünk benne, valóban velünk van-e.
Ezért olyan fontos, hogy felismerjük az igazságot, és tudjuk, mi a különbség a kárhoztatás és a bűnről való meggyőzés között. Ha Isten meggyőz egy bűnről, az felemel téged és kivezet belőle, a kárhoztatás miatt csak rossznak érzed magad, és gyakran csak súlyosbodik a probléma.
Mikor imádkozol, rendszeresen kérd Istent, hogy szóljon hozzád, és mutasson rá a bűneidre, vedd észre, hogy az Ő meggyőzése egy áldás számodra, nem pedig probléma. Mikor elkezdek imádkozni, majdnem mindig megkérem mennyei Atyámat, hogy fedje fel, mit teszek rosszul, és tisztítson meg minden bűntől és istentelenségtől. Az, hogy Ő meggyőzzön a bűnről, életbevágóan fontos ahhoz, hogy megfelelően járjunk Vele. A meggyőzés ajándéka az egyik mód, ahogy Isten szól hozzánk. Ne hagyd, hogy ez kárhoztatás legyen benned, hanem engedd, hogy a szabadság és az Istennel való bensőséges kapcsolat magasabb szintjére emeljen. Ne állj ellent neki, fogadd el!
Isten szava ma hozzád: Hagyd, hogy Isten felemeljen, és kihozzon a bűnből!