A (Szent) Lelket ne oltsátok ki (ne nyomjátok, ne fojtsátok el). (1 Thessz. 5,19)
Amai igevers azt mondja, ne oltsuk ki a szent szellemet. Hiszem, hogy többek között a panaszkodással oltjuk ki a szellemet. Kell, hogy a szent szellem munkálkodjon az életünkben, és minél többször döntünk úgy, hogy abbahagyjuk a panaszkodást, és hálásak leszünk (ami a panaszkodás ellentéte), annál nagyobb szabadságot adunk a szent szellemnek, hogy dolgozzon a helyzetünkön. Panaszkodni természetes; természetfeletti dolog hálát adni az élet megpróbáltatásai közepette. Akik zúgolódnak és panaszkodnak, nem hallják meg Istent, mert ahhoz abba kellene hagyniuk a panaszkodást! Évekbe telt, mire rájöttem erre az igazságra! Zúgolódtam, panaszkodtam és morogtam, mindenben és mindenkiben találtam hibát, aztán meg irigy voltam, mert körülöttem mindenkihez szólt Isten, hozzám meg nem!
“Miért nem történik velem semmi jó?” – sóhajtoztam.
Dave pedig folyton mondta, “Joyce, nem fognak jó dolgok történni az életünkben, amíg abba nem hagyod, hogy egyből felhúzod magad, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy te akarod.” Akkor ezért én dühös lettem rá, és visszavágtam: “egyszerűen nem tudod illetve nem is érdekel, hogy érzek!”
A probléma az volt, hogy túlságosan sokat foglalkoztam azzal, hogyan érzek, és nem eleget Isten ígéretével, hogy segíteni fog nekem. Isten felajánlja a segítségét a bajban, és megmutatja, mit tegyünk, ha türelmesek maradunk (megtartjuk a jó hozzáállásunkat) a megpróbáltatások idején. A panaszkodás nem a türelem jele, a hálaadás és köszönet viszont azok. Ahogy megtanultam, hogy inkább Isten igéje által éljek, és ne az érzéseim vezessenek, tisztábban hallom Isten hangját. A panaszkodás ajtót nyit az ellenségnek, a hálaadás pedig Istennek.
Isten szava ma hozzád: Ne oltsd ki a Szent Szellemet panaszkodással!