Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 1Kor 13:5
Mindannyiunkat érnek sérelmek néha, és ahhoz, hogy szellemileg erősek és egészségesek maradjunk, életbevágóan fontos, hogy megtanuljuk gyorsan megbocsátani. Például, ha valaki megbántott, nem érdemes a következő 10 évedet azzal tölteni, hogy rágódsz ezen a sérelmen, mert ezzel csak önmagadat bántod. Valószínűleg a másik nem is gondol rád, mialatt te évekig nem tudsz szabadulni ettől az eseménytől. Csak magadat bántod!
Amikor nem bocsátunk meg, és számon tartjuk a sérelmeinket, úgy tekintünk magunkra, mintha jobbak lennénk a másiknál.
A házasságunk első időszakában, amikor Dave-vel vitatkoztunk, én mindig előhoztam a múltból dolgokat, amikre ő már nem is emlékezett. Dave ekkor megkérdezte tőlem: „Hol tárolod ezeket a dolgokat?” Hát, volt egy hely, ahol ezek a dolgok belülről emésztettek engem. És mindig, amikor Dave valamit rosszul csinált, hozzáadtam a listámhoz, míg aztán egy keserű óriássá vált a szívemben.
Hála Istennek, megtanultam bölcsebben élni! Amikor Isten szeretetében járunk, szabadságunk van arra, hogy ne tartsuk számon a rossz dolgokat. Ha fájdalmat érzel ma, mert a múltban nem bocsátottál meg, kérd Istent, hogy segítsen, hogy többé ne tartsd számon a sérelmeidet. Elengedheted a keserűségedet ma!
Ima:
Istenem, nem szeretném tovább számon tartani a sérelmeimet, és meg nem bocsátással a szívemben élni tovább. Elengedem ezt most, és kérlek, segíts a szeretetedben járni, ami „nem rója fel a rosszat”.