Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. (Zsid. 12,1)
Sok dolog, amit tudni akarunk Isten akaratáról, s amit tudnunk is kell, világosan elénk tárul az Ő igéjének lapjairól. Vannak azonban különleges kérdések, melyekre nem ad választ az Írás. Ha imádkozom valamiért, amiről nem ír világosan Isten igéje, ha olyan döntés előtt állok, amire nem találok idevágó fejezetet vagy igeverset, ami vezetést adhatna, akkor így imádkozom:
“Istenem, akarom ezt, de a te akaratodat jobban akarom a sajátoménál. Ha a kérésem szerinted nem időszerű, vagy nem egyezik az akaratoddal, akkor kérlek ne add meg nekem. Ámen.”
Érzelmileg is bele tudunk vonódni olyasmibe, ami látszólag Istentől van, de miután belevágunk, rájövünk, hogy ez talán csak egy jó ötlet, és nincs remény rá, hogy Isten segítsége nélkül sikeres legyen. Isten azonban nem köteles semmi olyasmit befejezni, ami nem tőle való. Imádkozhatunk indulásnál a dolgainkért, de nincs jogunk megharagudni Istenre azért, mert nem viszi sikerre nekünk ezeket. Nem kötelezhetjük, hogy befejezzen bármit, aminek nem Ő a szerzője! Vigyázzunk nagyon azzal, hogy belekezdjünk e valamibe csak azért, mert jó ötletnek tűnik. A jó dolgok gyakran ellenségei a legjobbnak, amit Isten nekünk szán. Mikor eszedbe jut egy ötlet, szánj rá időt, hogy egyeztess Istennel, igent mond-e rá a szellemed, még mielőtt cselekedni kezdenél!
ISTEN SZAVA MA HOZZÁD:
Bizonyosodj meg róla, hogy az ötleted, amit isteni szikrának gondolsz, valóban Istentől van!