Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. —Ef. 2:10
Sok éven át szerencsétlen és boldogtalan voltam. Mégis, mint oly sokan mások, én is úgy tettem, mintha minden rendben lenne. Mi, emberek mások kedvéért színlelünk, nem akarjuk, hogy tudjanak a nyomorúságunkról, még magunknak is színlelünk, hogy ne kelljen szembenéznünk és megbirkóznunk a nehéz kérdésekkel.
Talán ez rád is igaz. Talán tudod, milyen érzés belülről egy bizonyos embernek lenni, kívülről pedig egy másiknak. Én az életemben úgy tettem, mintha magabiztos lennék, és bizonyos szempontból az is voltam. Mégis, nagyon alacsony volt az önbecsülésem, és az úgynevezett önbizalmam nem igazán azon alapult, hogy ki vagyok Krisztusban. Mások jóváhagyására, a külsőmre, a teljesítményemre és egyéb külső tényezőkre alapoztam mindent. Ha levetkőztem a felszínes külsőt, az alatt halálra voltam rémülve.
Eljött a nap, amikor rájöttem, hogy szembe kell néznem az igazsággal, és abba kell hagynom a színlelést. Amikor igazán megnyitjuk a szívünket, és hagyjuk, hogy Isten munkálkodjon az életünkben, akkor nem kell többé olyannak tettetni magunkat, amilyenek nem vagyunk. Boldogok és szabadok lehetünk, élvezve azt az egyedi személyiséget, amit mindnyájan Istentől kaptunk.
Soha nem vagyunk igazán szabadok, amíg nem tudunk színlelés nélkül élni, és nem érezzük jól magunkat a bőrünkben úgy, ahogy vagyunk!