. . . ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is. . . —1 Ján. 2:1–2
Volt egy időszak az életemben, amikor ha megkérdezted tőlem, hogy “Mi volt az utolsó dolog, amit rosszul csináltál?”. Pontosan tudtam volna részletezni, hogy mikor tettem, és mennyi ideig terhelt miatta a bűntudat. Minden apró hibám miatt aggódtam, és kétségbeesetten próbáltam megakadályozni, hogy vétkezzek. Csak akkor szabadultam meg az önelemzéstől, amely a végletekig bonyolította az életemet, amikor megértettem Isten megbocsátását.
Ha azt hiszed, hogy tökéletesnek kell lenned ahhoz, hogy méltó legyél a szeretetre és az elfogadásra, akkor csalódni fogsz az életben, mert soha nem leszel tökéletes, amíg földi testben vagy. Minél közelebb kerülsz Istenhez, annál inkább rájössz, hogy Ő még a tökéletlenségeid közepette is szeret téged. Az Isten iránti szeretetből természetesen arra fogunk törekedni, hogy elnyerjük tetszését, de abban is biztosak lehetünk, hogy Ő megérti a tökéletlenségeinket.
Ne kárhoztasd magad! Isten látja a szívedet – azt, hogy mindenben az a vágyad, hogy örömet szerezz Neki – a teljesítményed azonban nem lesz a vágyott mércéd szerint tökéletes, míg a mennybe nem jutsz. Folyamatosan fejlődhetsz, és folyamatosan törekedhetsz a tökéletességre, de mindig szükséged lesz Jézus irgalmára és megbocsátására.
Isten válasza tökéletlenségünkre a megbocsátás.
