Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá:. . . —1 Móz. 1:26
Mefibóset története a 2 Sámuel 9. részében található, ő Saul király unokája és Jonatán fia volt. Fiatalként lebénult, ezért Mefibósetnek nagyon rossz énképe volt. Ahelyett, hogy nagyapja és apja jogos örököseként látta volna magát, saját magát elvetettnek tartotta.
Mikor Dávid elküldetett Mefibósetért, ő félelmében leborult a király előtt. Dávid mondta neki, hogy ne féljen, és szándékában állt kedvességet mutatni Mefibóset iránt a Jonatánnal kötött szövetség miatt. Mefibóset reakciója fontos példája az a fajta rossz énképnek, amitől meg kell szabadulnunk.
Ha rossz az énképünk, akkor félelemben működünk, nem hitben. Azt nézzük, mi a rossz bennünk, és nem azt, mi a jó Jézusban. Ő magára vette rossz dolgainkat, és az Ő igazságát adta nekünk (2 Kor. 5:21). Örömmel járhatunk ennek az igazságnak a fényében.
Szeretem a történet végét. Dávid Jonatánra való tekintettel megáldotta Mefibósetet. Szolgákat adott neki és földet, mely minden szükségéről gondoskodott. Isten minket is megáld Jézus miatt!
Mindnyájan tudunk kapcsolódni Mefibóset bénaságához a saját gyengeségeinkkel. Ugyanígy közösségünk is van Királyunkkal, Jézussal, egy asztalnál ülünk Vele – hibáink és gyengeségeink ellenére.
Szövetségünk van Istennel, melyet Jézus Krisztus vére pecsételt meg és érvényesített.