„…Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Jak 5:16
Megtanultam, hogy az egyszerű, szívből jövő, hittel teljes imákra Isten mindig felfigyel. Sokszor elfelejtjük ezt, és imáink előadásokká válnak, pedig az ima egyszerű kommunikáció Istennel.
Óvakodjunk attól, hogy hangzatos imáinkkal akarjuk elkápráztatni magunkat. Néha azt hisszük, az imáinknak ékesszólóan kell hangzani. Le akarjuk nyűgözni Istent szenteskedő hangnemmel és szófordulatokkal. De Isten csak beszélgetni akar velünk.
Azt szeretné, ha úgy szólnánk hozzá, mint egy baráthoz – nem egy másik hangsúllyal. Ha napközben nem kifinomult nemesi nyelvezetet használunk, akkor nem kell azt használni akkor sem, ha imádkozunk.
És nem kell órákig imádkoznunk. Jó, ha beütemezzük az imaidőnket, de csak addig imádkozzunk, amíg be nem fejezzük, utána végezzük nyugodtan a dolgunkat, addig, amíg nem érezzük, hogy ismét imádkoznunk kéne.
Az ima csak akkor tölt el megelégedéssel, ha egyszerűen lehetőségként használod, hogy imádd Istent, és hálát adj neki mindenért, amit tesz érted. Kérd a segítségét, és vond be őt mindenbe, amit teszel. Nem azért van itt, hogy lenyűgözd… hanem, hogy Vele éld az életed! Ne szerepelj! Csak hívd be őt!
Ima
Szent Szellem, ne hagyd, hogy az imám előadássá váljon! Nem szeretnék előre meghatározott módon, előre meghatározott ideig imádkozni, hogy lenyűgözzelek. Szeretném, ha Te lennél a legközelebbi barátom, és része lennél az egész életemnek.