Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! —1 Móz. 12:1
Mit éreznél, ha Isten azt mondaná, hogy hagyd el az otthonodat, a családodat, és mindent, ami ismerős és kényelmes számodra, és indulj el, ki tudja hová? Félnél? Ábrám pontosan ezzel a kihívással nézett szembe, és ez meg is rémítette őt. Ezért mondta neki Isten újra és újra: “Ne félj”.
Elisabeth Elliot, akinek a férjét négy másik misszionáriussal együtt megölték Ecuadorban, mesélte, hogy az életét teljesen a félelem irányította. Minden alkalommal, amikor elkezdett hitben kilépni, a félelem megállította, amíg egy barátja nem mondott neki valamit, ami felszabadította. Azt mondta: “Miért nem teszed meg félve?”. Elisabeth Elliot és Rachel Saint, az egyik meggyilkolt misszionárius nővére, tovább evangelizálták az indián törzseket, köztük azokat is, akik megölték a férjét és a testvérét.
Ha addig várunk valamivel, amíg nem félünk, valószínűleg nagyon keveset fogunk elérni Istenért, másokért vagy akár magunkért. Mind Ábrámnak, mind Józsuénak hittel és Istennek való engedelmességgel kellett lépnie, hogy megtegyék, amit az Úr parancsolt nekik – még akkor is, amikor féltek. Mi is megtehetjük ugyanezt!
Légy eltökélt, hogy az életedet nem a félelem, hanem Isten Igéje fogja irányítani!
