Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában. (1 Kor. 15,58.)
Aképességünk, hogy kitartóak legyünk, megmutatja, hogy bízunk az Úrban. Gondolj bele: Ha azt mondanám “Bízom Istenben”, de aztán szorongok és ideges maradok, akkor igazából nem bízom. Ha azt mondom, “Bízom Istenben”, de belesüllyedek a depresszióba és kétségbeesésbe, akkor szintén nem bízom Benne. Ha azt mondom, bízom Istenben, és aggódom, vagy elveszítem az örömömet, akkor ez az állítás nem igaz. Mikor valóban bízunk Istenben, be tudunk menni az Ő nyugalmába, és hagyjuk, hogy a szívünk lecsillapodjon a Belé vetett megrendíthetetlen bizalmunkban. Az ellenség nem fog teljesen eltűnni, de inkább kis nüansz lesz számunkra, semmint fő probléma.
Míg a Földön vagyunk, és minden erőnkkel szeretni és szolgálni próbáljuk Istent, az ellenség vadászni fog ránk. Isten úgy tervezte el szellemi növekedésünket, hogy szellemi izmokat fejlesztünk, mikor ellenállunk az ellenségnek. Pál apostol ezt jól értette, ezért nem azért imádkozott, hogy az emberek soha ne kerüljenek bajba, hanem azért, hogy legyen bennük kitartás, szilárdak és rendíthetetlenek legyenek, valóban bízzanak az Úrban. Isten azt akarja, hogy menj be az Ő nyugalmába, és Ő a javadra munkálkodik majd.
Isten szava ma hozzád: Valóban bízz az Úrban!