Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal. —Zsolt. 5:13
Mikor elkezdtem a szolgálatot, nagyon féltem. Féltem az elutasítástól. Akkoriban, sokkal kevésbé volt népszerű, amit én csináltam, mint manapság, amikor a női prédikátorok már széles körben elfogadottak. Ezért görcsösen igyekeztem úgy beszélni és viselkedni, ahogy szerintem elvárták tőlem.
A probléma az volt, hogy emberek jóindulatát igyekeztem elnyerni saját erőből, és ez nem működött. Ha saját erődből igyekszel erre, az nem csak kemény munka, hanem gyakran értelmetlen is. Minél keményebben próbálkozol, annál kevésbé leszel vonzó az emberek számára.
Akkoriban semmit sem tudtam a természetfeletti jóakaratról. Nem tudtam, hogy ez a jóakarat a kegyelem része. Ami azt illeti, az angol újszövetségben a kegyelem és jóakarat szavak ugyanabból a görög szóból lettek fordítva, ami a charis. Tehát Isten kegyelme az Isten jóakarata. Isten kegyelme által történnek meg azok a dolgok az életünkben, amiknek meg kell történnie. A kegyelem Isten ereje, mely a hitünk által érkezik hozzánk, hogy megtegyük, amit saját erőből nem tudunk. Nem emberi erő, nem emberi akarat által, hanem a Szent Szellem által kapjuk a jóakaratot. Isten szellemének kegyelme által találunk jóakaratot Istennél és embernél.
Minden nap hirdesd ki hangosan, hogy hiszed, hogy jóindulatra találsz Istennél, és Ő megadja, hogy jóindulatra találj az embereknél is! (Péld. 3:4)