A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű. (Péld 17, 27)
Azt mondtuk ebben a könyvben, hogy ahhoz, hogy meghalljuk Istent, gyakorolnunk kell a hallgatást. néha annyit beszélünk, hogy egyszerűen nem tudjuk meghallani, amit Isten mondani akar. lemaradhatunk fontos dolgokról is, amiket az emberek mondanak nekünk, mert nem hallgatjuk meg őket.
Ha megtanulunk higgadtan, fegyelmezetten csendben lenni, meghalljuk majd, mit akar mondani nekünk Isten. A lányom, sandra, azt mondta nemrég, hogy miután imádkozott, ült egy percig és kérte Istent, hogyha mondani akar valamit, akkor mondja el, mielőtt elindulna a nap. Azt érezte a szívében, hogy Isten egyszerűen ezt mondja, “Menj, veled vagyok!” Vigasztalónak találta ezt a gondolatot, különösen a következő néhány napban, amikor váratlan rossz hírekkel kellett szembesülnie. Az Istentől kapott ige megnövelte a hitét, stabil és nyugodt tudott maradni, miközben szembenézett a próbatétellel.
Ha nem hallgatunk, nem fogunk hallani. Rendszeresen add meg a lehetőséget Istennek, hogy beszélhessen hozzád! Mikor imádkozol, nem kell, hogy csak te beszélj. takarékoskodhatsz a szavaiddal és így Isten bölcs embere vagy asszonya leszel.
Isten szava ma hozzád: Egy szád van és két füled, tehát ez azt jelenti, hogy Isten azt akarja, kétszer annyit hallgass, mint beszélj.