A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja. —Péld. 17:22
Az én értelmezésem szerint az öröm az érzelmek széles skáláját öleli fel, a nyugodt örömtől az extrém vidámságig. A vidám percek szórakoztatóak, és mindannyiunknak szüksége van azokra a pillanatokra, amikor addig nevetünk, amíg már fáj az oldalunk. Valószínűleg nem fogjuk így élni a mindennapjainkat, de szükségünk van ezekre az alkalmakra. Mi másért adta volna Isten nekünk a nevetés képességét?
Keresztényként növekedhetünk abban a képességünkben, hogy élvezzük az életet, és képesek lehetünk azt mondani: “Az életemet a nyugodt derű állapotában élem”. Úgy gondolom, hogy a nyugodt derű a béke és az öröm keveréke.
A Bibliában az örömmel kapcsolatos görög szó közül néhányat így fordíthatunk: derű, boldogság, kicsattanó öröm, kitörő öröm, ujjongani, nagyon örvendezni… Olyan meghatározásokat is hallottam, mint nagy öröm vagy boldogság, élvezet vagy megelégedettség forrása, örömmel megtölteni, vagy élvezni.
Bármelyik definíciót is választod, a szomorú valóság az, hogy túl kevés hívő ismeri az Úr örömét. Ne hagyjatok még egy napot elmúlni anélkül, hogy megtapasztalnátok Isten országát, melynek középpontjában az igazság, a békesség és a Szent Szellem által való öröm van (Róma 14:17).
Nincs annál tragikusabb, mint életben lenni, és mégsem élvezni az életet.
