Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Zsolt. 133:1
A Krisztus egyházának tagjai közötti civakodás nem újdonság. Már az ősegyházban is probléma volt, ahogyan most is az. Pál erősen bátorította és buzdította a gyülekezetet az egységre, és a Filippi 2:2-ben ezt írta: “akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek”.
Ahol egység van, ott áldás és kenet van. Amikor az emberek hálásak egymásért, és úgy döntenek, hogy egységben élnek, megtapasztalják az egyetértés erejét. Isten ereje azonban nem tud működni az életünkben, ha keserűek és haragosak vagyunk az emberekkel szemben. Az Ő szeretete nem tud átáramlani rajtunk, ha ragaszkodunk a viszályhoz és a haraghoz. A béke egyenlő az erővel, tehát ha nincs béke, akkor nincs erő sem.
Hálaadó ima
Köszönöm neked ma, Atyám, az erőt, amit megtapasztalhatunk, amikor úgy döntünk, hogy egységben összegyűlünk. Ma úgy döntök, hogy félreteszem a viszályt és a vitát, hogy békére és egységre törekedjek. Hálás vagyok, hogy a Te erőd segít nekem ebben.