Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.. (ZSID 13:15)
Gyakran úgy fordítjuk a “dicsőítés áldozatát,” amit a mai igevers említ, hogy az semmi mást nem jelent, minthogy dicsérjük Istent, mikor nem érezzük úgy, hogy dicsérnünk kéne, és ez így egyfajta áldozatnak számít. Én azonban hiszem, hogy a zsidó levél írója itt az ószövetség áldozati rendszerére utalt, ahol állatok vére kellett ahhoz, hogy jóvátegye az emberek bűneit.
Mi azonban újszövetségi időkben élünk, amikor már nem kell
többé juhokat, kecskéket és bikákat az oltárra tennünk. Ehelyett, az áldozat – a felajánlás – amit ma Isten akar tőlünk az, hogy a megfelelő szavak hagyják el a szánkat. Ahogy a füst és az állatáldozat illata felment Isten trónja elé az Ószövetségben, a szívünk dicsőítése is felszáll Hozzá áldozatként ma. A Zsidókhoz írt levél 13:15-ben az Úr igazából azt mondja, “Az áldozat, amit most akarok, az a Rólam hálásan vallást tevő ajkatok gyümölcse”.
Alkalmaznunk kell ezt az igét a mindennapjainkban, bizonyosodjunk meg róla, hogy minden alkalmat megragadunk, hogy dicsérjük Istent. el kell mondanunk az embereknek minden nagyszerű dolgot, amit Ő tett értünk; meg kell köszönnünk ezeket neki, és el kell mondanunk, mennyire szeretjük. szívünkben és a szánkkal, folyamatosan
azt kellene mondanunk, “Uram, szeretlek. nagyon köszönök
mindent, amit az életemben teszel. Uram, dicsérlek, hogy
mindenről gondoskodsz, ami ma engem érint.” A dicsőítés embeÖreinek
kell lennünk, elismerve Istent “mindig és minden időben”,
folyamatosan felajánlva neki a dicsőítés áldozatát.
ISTEN SZAVA MA HOZZÁD:
Dicsérd ma Istent, amilyen gyakran csak tudod!